Vastag damillal fojtott lépcsőkön: - igazán nehézkes így lejutnom - az aluljáróba megy félve ön, kötetet lapoz, a metró csönget, - Író Akadémiára úton, az ajtó odacsukja csülkömet, Karinthy-val szenvedünk „Ördöggörcsöket”.   Pár sarok csupán, ám a…

Sosem volt képek, Sosem volt álmok, Sosem volt vágyak: Csak vízió, egy hamis, hazug hang. Egy kép. Szép. Van rajta egy kék paca, nyílván a tenger, vagy az óceán, vagy csak az Ikva. Mögötte zöld foltok, majd ismét egy nagy kékség. Mint mikor Tóbiás mondja Bözskének: „ Adj…

Áramló színek mindenütt, Érezni már nem érzek semmit. Látomások kergetnek, A valóság ábrándokká fajul. Látom az eget, de fel nem foghatom. Muskátlik nőnek a cserépben. Pirosan mosolyog mindegyik. De alul már rágják őket a férgek. Lassan kezdik el. Egyiket a másik után. A…

Az elmondottak alapján kettő óra tizenhét perc volt és minden olyan volt, mint ősszel, csak most a szél a barnult levelek helyett kis havat kergetett le valahonnan. Egyébként minden olyan volt, mint szokott, nyáron, esetleg tavasszal.…

Hogyan látta a XX. század embere és hogyan a XXI. század Sherlock Holmest? Sherlock Holmes az egyik legjelentősebb személye az angol detektív történeteknek. Nemcsak a regények váltak méltán híressé, de a filmes alkotók képzeletét is rendszeresen foglalkoztatták és…

            Háy János kettőezerhétben kiadott regénye, A gyerek több szempontból is kihívás elé állítja a gyanútlan olvasót. A legelső kivetnivaló rögtön szemet szúr: a nevek hiánya. Hosszan beszél az elbeszélő a…

Kedves --------,               Először is azzal szeretném kezdeni, hogy bocsánat, hogy zavarlak és hogy olvasnod kell ezt a levelet, de hát én csak így tudlak téged elérni mióta te nem vagy közöttünk. Remélem azért tényleg…

Avagy akarva-akaratlanul. Hallani, érezni, látni, majd elengedni. Boszorkánykörben veszteglő vágyak. Vágyni. Ne tedd tönkre azt, amid van, arra vágyván, amid nincs. Beégett mondatok egy félmúltbeli helyről, te határozod meg magad. Ha belátod, hogy valamit meg kell tenned, tedd meg…

Hamis éjszaka, te lepelbe öltözött valóság, por-iszap, anyaga létnek,    hogy szülsz szüntelen húst, gondolkodót?   Belénk hazudsz lelket is, későbbi öncsalót, hintesz szemünkbe fényt,    s idelenn hanyagul játszani hagysz?   Őrült óra teremtette…

Részeg lámpás bolygott szürkekabátos ködben cipőjével hangosan kopogott, örvény-éj fölötte. Rézszínű pohár fenekéről intett feléje az est, most szikra táncát látja szeme tükrén, csak ezt. Mámorában ne zavard! - mordult daimónja, Szép és szűk nőt feledek éppen! -…

      Amikor egy csiszolt márványlapon elgurítunk egy üveggolyót, az fürgén tovasiklik. Gördültében egyetlen, de változó ponton érintkezik a kékesfehér, tükörfényű, nemes anyaggal. A felület rajzolata mintha hullámzana a csiszolás alatt, mintha a tenger…

            „Mit látok?” Ezzel az egyszerűnek tűnő kérdéssel kezdődik Aranyszájú Szent János A Felfoghatatlanról című műve, melyben elmélyült, transzcendens utazásra hívja korának szellemi kalandokra áhítozó…

Fessünk. Kezdjük innen: Ott állt a függöny előtt. Szimplán. Induljunk ki abból, hogy legjobb esetben elég ennyit írni ahhoz, hogy az olvasó tudja, valaki az üvegajtóból, vagy az ablakból néz kifelé, vagy áll neki háttal. Valaki. De ez a Valaki éppen úgy lehet Valami is. A virág…

            Tizenhét óra ötvennégy. Egy nő lép a mosdóba, felemeli loknijait, igazít rajtuk. Sicc, mondja az utazás közben beléje dörgölödzött porcicáknak. Elmosolyodik.…

Egy férfi besétál a rendőrségre csurom véresen.  -         Egy gyilkosságot szeretnék bejelenteni! -         Ó igen? Kit öltek meg? -         A nejemet, valamint a…

Kezdetben mindenki az eget akarja, egész, kilós trappistát, a Holdat, kutya-, farkasüvöltésből kicsavarja, szerzetesével imákat mondat,   napot, napokat, fényt és fehér zajokat, töretlen prizmát, szivárvány nélkül, nagyon, de nagyon is akarja azokat, az eget, még mindig,…

A jelzőket ruhákként aggatom magamra, másra is, a szó, mit lelopok a nyelvekről, titokban mind hamis,   elmúlt időm hibátlansága még itt lábatlankodik, felőröl lassan, elaprózódva jutok el a porig,   fiókomba csípett zokni intett, s halványpiros rúzsfolt cuppant…

Sima, zöld bőrén nincs repedés, míg le nem sújt rá a konyhakés, mit kerek hasába bedöftem, édeskés, rőt vére kifröccsen, gyomrából folyik a fájdalom, lecsurog vadember-ajkamon.   Ágoston Csilla  

- Hogy miért nem szeretek busszal járni? - A tervek szerint kocsival vittek volna Szegedre, de a fuvar elmaradt, így gyalog kellett kicaplatnom a megállóba, a 6-os buszhoz. A sikeres felszállás után találtam egy helyet a busz végében, az 5-ös széksoron. Természetesen csak a középső…

„édesjóistenem, ez az élet mégiscsak bolondulásig gyönyörű!” (Bohumil Hrabal) Úgy van az ember, hogy véres hurka, meg malacsült után igencsak megkívánja a pálinkát, hiába a kovászos uborka. Még a savanyú uborka sem segít. Hallani, ahogyan pálinkáért kiáltanak…

Stoppoltak. A zoknik a fiókban úgy sorakoznak, mint a katonák. Magukba fordulva állnak a rés alatt, és nézik a fényt. Barlanglakók a maguk módján. Várják, hogy a nagy kéz benyúljon, és egyenként elragadja őket. Rettegésben élnek, nincs egy nyugodt percük… Aztán…

Újabb meleg nap köszöntött a két közlegényre. A kiképzés első hónapjai véget értek. Társaik egy hétre eltávozhattak, míg őket akaratuk ellenére maradásra kényszerítették. Pálnak nem volt miért hazamennie. Szüleit már kiskorában elvesztette, nagyszüleit nem ismerte.…

Ültem a Keletiben, és egyre csak bámultam azokat az ocsmány kövér galambokat. Tudod, olyanokat, amik egymást eszik. A galamb nagyon csúnya állat, nagy kelések vannak a csőrén, és a lábai meg ráncosak az ujjainál. Meg az egész olyan groteszk, és mindig előreugrasztja a fejét,…

Nézd meg! Álmodnak az emberek. Néznek szépen egymásra, de nem észlelik mi történik körülöttük. Alkoholmámorban úszik minden. Egy terem, ami már sosem mossa majd le magáról, hogy itt órákon keresztül dorbézoltak. Csak néhány ember. Nem lehetett volna megmondani róluk, hogy…

A szegedi villamosok sóhajai csak úgy karcolják a síneket, vidáman suhannak munkájuk felé emberek százai az elkopott rácsokba kapaszkodva, miközben én rettegve figyelem őket, félek, bármelyik pillanatban egy tömeggyilkos törhet ki valamelyik fajankóból, hogy vérfürdőt rendezve a…