Egy hete még térdig tapostunk a hóban,

hallgattuk a hulló pihékről felszálló dallamokat,

majd akaratunkkal törtünk utat a némaságban

s faragtunk magunknak eleven zaj járatokat.

Túrtuk az illatos havat az éjszakában,

ízleltük a hideg párát, a ködoszlopokat;

angyalokat rajzoltunk a porcukortájban,

s visszhangot kacagtunk: fény- szőtte ábrándokat.

Most térdig süppedünk a fekete sárban,

az éhes földben, mely fehér kenyeret majszol

egy fa alatt a pocsolyában;

most láncvirág és kókiska nyílik az erdőszélen,

patakok olvadnak, és az utcákon tűzoltók

szirénáznak: tömlőikkel oltják a Tavaszt.

2010. 02.12.

Erdei Anna

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.