Áramló színek mindenütt,

Érezni már nem érzek semmit.

Látomások kergetnek,

A valóság ábrándokká fajul.

Látom az eget, de fel nem foghatom.

Muskátlik nőnek a cserépben. Pirosan mosolyog mindegyik. De alul már rágják őket a férgek. Lassan kezdik el. Egyiket a másik után. A két Jenő felosztja egymás közt a nagy feladatot. Irigylik a kacagó növényeket. Most a jobboldalit veszik célba. Húzzák őt lefelé a sárba. Az arra járók semmit sem vesznek észre ebből. Nincs idejük rá. A bácsik és nénik érdektelenül bámulnak bele a világba. Egyik a másik után. Aztán elölről: jobb, bal; jobb, bal; jobb, bal...Körül kell nézni. Jobb, bal; jobb…Hiába pompázik még Lili. Jobb, bal; jobb, bal;jobb, bal… Pedig már nem sok ideje van hátra. A két Jenő igen gyorsan dolgozik. De csak jobb, bal; jobb, bal…Talán most! Majd ők! Egy pillantást vet a cserépre, amiben egyre bizonytalanabbul áll.˶Ezt még kibírja…Még bírni kell” Összeszorítja szirmait és új erőre kapva piroslik tovább. Szemeivel a felé sétáló kisgyereket szuggerálja. „ Állj meg! Csak egy mosolyt! Egy kedves pillantást! Szánj meg kérlek!” A gyerek csak nem akar rá figyelni. Szedi ő is a lábát szülei mellett édesanyja kezét fogva. Nem mer sehova sem nézni. Szüleit hallgatja.

- Nincs igazad.

- Fogd be! Nekem te ne magyarázz! Megértetted?

- Mért kell most ez?

- Ebbe te ne szólj bele!

- Én is ott élek! Nem zárhatsz ki mindenből! Szerinted én semmi vagyok? Legalább megkérdezhettél volna!

- Most már elég legyen! Te szaros, figyelj oda hova lépsz! Ezzel a gyerekkel is csinálj valamit! Elegem van. Minek kell ezt mindig magunkkal cipelni? Semmi hasznosat nem csinál, csak a gond van vele!

- Ne bántsd! Gyere ide kicsim- karjába veszi a könnyeivel küszködő kisgyereket.

„ Nem szabad sírni, mert apa haragszik. Nem szabad őt idegesíteni. Nem szabad ugrálni. Se nevetni. Oda kell figyelni hová lépek. Nem kellett volna hozzáérni a kezéhez… Nem…nem…nem szabad sírni. Én már nagy vagyok.”

- Ne geggyüld azt a gyereket. Na mi van te anyámasszonykatonája? Most mért nem bömbölsz?

- Hagyd már! Mi bajod van?

- Semmi.

- De van. Beszéljük meg. - mondta, kezét a férje vállára téve.

- Megmondjam mi a baj? Az, hogy te egy szar alak vagy ezzel a kolonccal együtt. Szar!!!!!!Érted? Tönkreteszitek az életem!- ezzel elviharzott.

- Apa most haragszik?

- Nem kicsim, csak rossz napja van. Ne sírj. - mondta miközben a saját könnyeit törölgette.

A kisfiú szedte össze hamarabb magát:

- Te se sírj! Apa mérges, de elmúlik. – mosolygott a kicsike – Anyu,oda nézz! De szép virág! Olyan boldognak látszik. Integet nekünk, nézd!

- Ez csak egy muskátli, szívem. Gyere menjünk haza.

Az anyuka elindult, de a kisfiú csak állt a virág előtt.

- Nem vihetnénk magunkkal?

- Gyere, kérlek.

- De…

- Gyere. – mondta nyugodtan.

Ahogy egymásra néztek a kisfiú megértette édesanyját. Lassan elindultak hazafelé. A fiúcska vissza- visszapillantott a piros virágra, aki élete legszebb pillanatait élte át a kisemberrel. Figyelt rá. Mosolygott és haza akarta vinni. Őt még sosem akarták haza vinni. Sose szerette senki. Amíg élt Lidi néni minden reggel meglocsolta, de csak kötelességből. Nem Miatta. Az új gazdája rendre elfelejti. Örül, ha hetente egyszer eszébe jut. Ebben a pillanatban azonban ez nem számít. Erősebbnek érezte magát, mint valaha, pedig órái voltak csak hátra. Sőt talán már két órát sem ragyogott ezután. Kiszáradt, de élete értelmet nyert. Egy percet, amikor ez a sírós arcú kisfiú őt helyezte a világ közepére.

- Anyu?

- Mondjad, drágám.

- Leszünk mi olyan boldogok, mint amilyen az a piros virág volt? – szemeit kérlelve, és bizakodva fordította az anyja felé.

Az édesanya egy pillanatra megriadt ettől a kérdéstől. Nem tudta mit is mondjon. Mit kell egyáltalán ilyenkor felelni? Tudta, hogy hazudni nem fog. Neki nem…Egyszer csak egy kép hasított bele. Most már tudta. Leguggolt hozzá és könnyes szemmel válaszolt:

- Persze.

Áramló színek mindenütt,

Érezni már nem érzek semmit.

Látomások kergetnek,

A valóság ábrándokká fajul.

Vagdalt Kriszti

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.