Nézd meg! Álmodnak az emberek. Néznek szépen egymásra, de nem észlelik mi történik körülöttük. Alkoholmámorban úszik minden. Egy terem, ami már sosem mossa majd le magáról, hogy itt órákon keresztül dorbézoltak. Csak néhány ember. Nem lehetett volna megmondani róluk, hogy azok ezekben az órákban. A lámpák erősen sütnek a teremben. Az egyik már haldoklik. Meg-megvillan a fénye, de már csak haloványan. Mi bajod lámpa? Mért küzdesz még mindig? Hunyd le szemed végre! Most már nyugodhatsz! Nem lehet mindenki időálló! A lámpa azonban nem tágít. Tovább küszködik. Ő is olyan fényes akar lenni, mint a többi. Ő is szeretne sárgán izzani megszakítás nélkül. Átlátszó búrájából ő is szeretné ha fénycsóvái kiáradnának. Olyan nagy kérés ez? Csak olyan akar lenni, mint a többi normális izzó. Vidáman nevetni az alatta játszadozókra. Nézni őket minden pillanatban. Azt megérdemli ő is, hogy büszkén világítson társaival együtt. Miben különbek ők nála?

Mért kapják meg ők azt, amit ő nem? Tettek többet?........... NEM!...Nem rajtuk áll a saját sorsuk. Ők csak világítanak. Elárasszák fénnyel az egész termet. Rendíthetetlen szobrok ilyenkor. Nem gondolnak semmire. Arra sem, hogy lesz idő, mikor fényük kiolt. Mert ugyebár ott vannak a köztéri szobrok is. Úgy állnak, és vizsgálják az éppen arra járót, mintha ők tökéletesek lennének. Néha hálát adok az égnek, hogy nem tudnak beszélni. Már csak az kéne. Megmondanák mindenkinek az igazat. Hogy nézel ki?!Anyukád nem tanította neked meg, hogy nem illik másokat bámulni? Igen te! Csukd be a szádat. Árad belőled a félelem, a bánat, az élet értelmetlensége. A gondolataidat is irányíthatnád végre, nem csak egy dolog van a világon. Igen, még mindig neked beszélek. Szállj már le a földre! Az egész életed elcseszted. Te is tudod ezt, ne is tagadd. Szerinted kit érdekel mi lesz veled? ... Az meg csak bámulna, aztán maximum meglátogatná a Tiszát. De nem úgy, mint eddig. Ezúttal felülről merülne alá és egészen a legmélyéig jutna. Ott aztán nyugodt élete lehet. Mindenféle vízi élőlények forgatagában. Ott ekkor már ő lesz a szobor. De a halakkal ez nem fer! Ők hova menekülhetnek a világ elől? Partra vetik magukat. De attól még nem lesznek olyanok, mint a szobrok, vagy akár a folyó mélyén foszladozó ember. Őt csak szánakozva nézik, vagy ha egy híd alatt lakó éhező találja meg egy jó napot szerez neki. Nem örök. Jó, mondhatja bárki, hogy az ember sem örök a vízben. Bár ki tudja? Manapság már a konzerválás nem okoz akkora problémát, mint Egyiptomban anno. Mindegy is ez. A lényeg, hogy a szobrok szemetek. Mámorral tölt el, mikor egy ilyen felfuvalkodott szobornak a fejére pottyant egy galamb. Mindjárt nem lesz olyan erős. Mert ki törli le róla? Meg ki nem neveti ki? Az égőkkel is valahogy így van ez az egész. Míg meg nem rendül fényük mindenhatónak képzelik magukat. Ők adják a világosságot. Persze nélkülük nem lenne tele ez a terem, mert sötétben kinek van kedve inni? Megsúgom: senkinek. Lámpafényben is alig találja meg az ember az üveget, hát még ha nem is látná. Lehet, hogy el se hinné, hogy ott van. Azt hiszem ez már lassan, lassan vallási ügyekbe csap át. Mert hát ha nem látjuk azt az üveget, ami nekünk kell, akkor kénytelenek vagyunk csak hinni vagy még inkább bízni abban, hogy az igenis ott van. Aztán meg arra kell összpontosítanunk, ha már ott van(mert ez ugye elevenen él bennünk), akkor úgy fogjuk meg, hogy ki ne dőljön. Bonyolult ügy ez nem tagadom. De hát van lámpa. Az áldott világosság. Ám akármennyire Istennek képzelik magukat ezek a lámpák, nem azok. Őket is irányítja valaki. Mégiscsak kell a karbantartó bácsi vagy néni(az emancipációról ilyen kényes témában nem feledkezhetünk el), hogy kicserélje a tönkrement égőket. Nem azonnal. Csak mikor ráér, vagy kedve tartja. Nem lesz jó vége annak, ha akarata ellen cseréltetik vele ki. Jobb ráhagyni. Csak a békesség miatt. Minek a sok vita? A főnök úgyse tudja megcsinálni, ha pedig nincs bácsi, vagy néni villany sincs. Tehát ennyivel többek a jól égő lámpák ettől a szegény árva Vilinél. Mert így hívják. Vili. Nem Kis, Nagy, Kovács vagy éppen Molnár Vili. Csak és kizárólag Vili. Neki nem volt szerencséje. A felelős most nem ér rá. Szó szerint. Nem ér RÁ. A többiekbe tett égőt. Most aztán jó nekik. Van bennük új. Valami más, mint azelőtt. Nem figyel oda egyik sem másra, míg az ő égője bírja. Nem lenne semmi baj, ha te már nem égnél! Hallod Vili! Menne minden tovább. Elég fényt ad a többi. Hunyj ki! Vége már. Ennyi volt. Nem. Van ebben még tartalék. És ha én nem lennék mi kötné össze ezeket az embereket alattam? Mind rám figyelnek. Fel-felnéznek. A hiba ereje. Ami nem jó az mindig megbámulni való.

Vagdalt Krisztina

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.