enyhe napfény ablakom peremén másnapos szájízzel a szavak mezején elfelejtett részek a tegnap este görbe ülök egy lap felett és figyelek csöndbe nem értem az embert és a porlepte közösséget a megvaduló tomboló fejvesztett közönséget állatok vagyunk egy stílusért robbanunk…

süti beállítások módosítása