Stoppoltak.
A zoknik a fiókban úgy sorakoznak, mint a katonák. Magukba fordulva állnak a rés alatt, és nézik a fényt. Barlanglakók a maguk módján. Várják, hogy a nagy kéz benyúljon, és egyenként elragadja őket. Rettegésben élnek, nincs egy nyugodt percük…
Aztán használat után kimossák őket, és vissza a fiókba – reinkarnálódnak.
Olyanok, mint a zsidók a táborban. Csak állnak felsorakoztatva naphosszat, és senki nem foglalkozik velük. Néha elhullanak páran. De mindig párban…
Aztán este, mint a sírok, párban szendergő holtak…
Ha valaki kihúzza a fiókot, odatódulnak a rés alá, keresik a kiutat, a kiskapukat.
- Az elsőre nem is emlékszem.

Narin

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.