Ez a klub jó választás volt, Dani ért az ilyen helyekhez, s a vodkaakció is a jó döntés mellett szól. Bár az kár, hogy a kísérőnek kikért sör 270 egy korsóval. Háromszázat adok, de a pultos lány egészen aranyos és édesen mosolyog rám, úgyhogy nem kérem a visszajárót. Leülünk, hatan egy asztalhoz.

Hangol a banda, fél óra csúszás, a torzító felvisít, ahogy kell. Ádám már fűzi is azt a lányt, aki Dani nőjével jött, és nem tudni Zsolt hova lett. Két középkorú részeg férfi egymás vállára borulva ordít a másik fülébe szabadkőműves mellényben. A hely tele van ismeretlen, s szinte megkövült arcokkal, rasztásokkal, keményfiúkkal és kevésbé keményekkel, ja és egy vízipipa is befért a sarokba, valakinek a totál elázott táskája mellett. Zsolt hozott hat vodkát, kilötyögtette, a kezéről nyalogatja. Lehajtjuk és az első számra rázzuk a fejünket. Tiszta automatika. A gitáros nyaka körül hosszú sál, akadályozza a játékban, de iszonyú jól néz ki vele és egyébként is tök profi. A basszerost állítólag Dani tavaly megfenyegette, hogy szétveri a hátán azt a kurva gitárját, mert egyrészt jól játszik rajta, másrészt ilyen gitárt csak Londonban gyárt valami helyi ürge, aki asztalosból lett gitárkészítő. Híres a pali és méregdrága cuccokat tákol össze gyakorlatilag fillérekből. A szám végén taps, az ováció lehetne szabadabb. Iszok még sört és végignézek a társaságon. Ádám, végigsimít olajosan fénylő fekete haján, meggyújt két cigit és az egyiket annak a hogyishívjáknak adja, akit fűzöget. Daniék smárolnak, és szerelmesen nézik egymást, Zsolt meg nekem mond épp valamit. Kérem, hogy ismételje meg. Azt kérdi, milyen zenét játszok. Mondom, hogy dance-punk, rock, blues, grunge, ami jön, bár mostanában valamivel lazábbat. Annyira szeretnék, valami szépet összedobni, és nem ilyen torpedózenét. Félig-meddig lebeszélünk egy közös jammelést, de alig értem mikorra. A harmadik, vagy negyedik szám közepén tart a banda, kimegyek wc-re. Egy srác áll a csésze előtt és gyufát pöcköl bele, úgy, hogy a gyufa fejét leszorítja a dörzsfelületre, s mikor elpöcköli, a szál meggyullad, majd a húgyban kialszik, de lángol a tetején picit, biztos az alkohol miatt. Volt már vagy húsz gyufa benne. Nem akarok mellé állni, benyitok egy fülkébe, teljesen össze van hányva, a másik fülke viszont foglalt. Bemegyek, lebrunzolom a csészéről a hányást. Visszaülök, még egy kör vodka, kiiszom a maradék sört. A srác a mikrofonnál hamisan énekel, de Dani Lajcsi bácsinak hívja, így nem vagyok vele olyan kritikus. Talán még kell is bele a hamisság. Manapság annyira utálom azt, ami tiszta. Lehúzom a vodkát, megborzongok, mert rühellem az ízét. Dani barátnője rám mosolyog, azt kérdi, fázok, vagy mi? Mondom, hogy utálom a vodkát, de lehet, hogy nem kellett volna, mert ezt a kört ő hozta, és asszem most megsértődött. Magyarázkodok, hogy tulajdonképpen az alkohol ízét rühellem és csak a hatás miatt kedvelem az italt, de elég bénán érzem magam, és úgy beszélek, mint egy alkoholista. Rá is hagyom, gondoljon, amit akar. Nem az én nőm. Remélem, összejön Andival. Holnap meg is kérdem, nincs-e kedve eljönni valahova. Ha meg kikosaraz, nem fogok padlót, lassan megszokom. De inkább megpróbálom és megbánom, mint hogy ne próbáljam meg. Jaj, de rossz közhely. Hozok még sört. Minél hamarabb el akarok ázni. A visszajárót, most elveszem. A pultos sem ugyanaz, nem is kedves, látszik, hogy utálja az egészet. Egy pali nekem jön, alig tudja kimondani, hogy bocsi, jó lenne megütni, bár nem tudom, mit nyernék vele. Visszaülök, de majdnem melléülök a széknek, lehúzom a maradék vodkát a sör után, nem nézek Dani barátznőjére. Egy éve leszoktam, Ádámtól mégis kérek egy szál kék szofit. Rohadt jó nikotinlöket. A szám ismerős, de nem tudom honnan. Megérkezik egy újabb lány, amolyan tipikus művészlélek, széket is hoz, szorítunk neki helyet, mellém telepszik. Kétszer futok neki a saját nevemnek, de sikerül bemutatkoznom. Zsolt felveszi a kabátomat a földről, későn kapcsolok, hogy az az enyém és tán meg kellene köszönnöm. Nevetünk, de nem tudom min. Az új lányt Esztinek hívják, szeme körül elkenődött picit a festék és a pillájánál is össze van csomósodva a fekete spirál, vagy mi. Észreveszi, hogy nézem, dumálgatni próbálok vele, nem nagyon sikerül. Máris a halott költőknél tartunk és elborzadok, hogy egyeseknek ilyen élete van. Úgy érzem érdektelen a hangom, iszok még sört. Nagylelkűen felajánlom, hogy fizetem a következő vodkakört, csak hozza ki valaki. Zsolt már pattan is, odaszólok neki, hogy még egy korsó sört is hozzon nekem és adok neki kétezret. Észbe kapok, hogy gyakorlatilag mindenki még csak az első sörét issza, én meg már a harmadikat. Nem baj, majd beosztom. Ennyi lesz erre az estére. Még egy cigit kapok valakitől, s egy üveg bor is előkerült valahonnan, mert Dani csajának névnapja van. Hogy is hívják? Pedig bemutatkozott. Azt se tudom, milyen nap és hányadika van. A visszajárót számolás nélkül elteszem. Koccintunk a borral, boldog névnapot és egészséget kívánva mindnyájan. Már el sem férnek a poharak, a pultos lány le is szedi és kiönti a hamutálat is, amit sorra megköszön mindenki csak én nem. Elmegy mellettem egy ismerős lány, köszönök, nem viszonozza, elmegy. Ezért minek lájkolja a képeimet? Bámulok meredten magam elé és arra gondolok, le kéne állni az ivással egy picit, alig egy órája jöttünk és kész vagyok. Lehet, hogy enni kellett volna ma valamit? Már egy másik banda játszik. Lassú szám, mindenki öleli, akit ér. Az előbbi bandából idejönnek páran, kezet rázni Danival. Bemutatkoznak. Az énekes tényleg Lajos. Agyba-főbe dicsérem. A bongyori hajú gitáros, Máté, egy szál pólóban van, megkérdem nem fázik-e; szerencsére nem hallja. Eszternek elmondom, a franc se tudja minek, hogy mostanság végeztem ki a legújabb Ellis kötetet, de ő azt mondja azokhoz nincs gyomra. Danira figyelek, aki épp sztoriban van, és arról mesél, hogy a hétvégén egy Vivien nevű csajt fojtogatott a sáljával egy Trabant hátsó ülésén, aminek a tetejéről apró szivacsdarabkák hullottak rájuk. Úristen, hallom többektől. Szerintem összejövök Adrival. Nem, Andreának hívják. Vagy nem? Iszok sört, pedig megígértem magamnak, hogy nem fogok ilyen gyorsan. Ádám és a csaj eltűntek, rákérdezek, Zsolt azt mondja, levegőznek. Vagy levetkőztek? Ez a rohadt szintetizátor elnyomja a szavakat. A banda átült egy másik asztalhoz. Megint Esztert nézem, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy összejövök Andival. Látom, hogy az italával végzett, megkérdezem inna-e valamit, én hívom meg. Teát kér, és nagyon szépen megköszöni. Annyira tudtam. A pultnál állok, ott szembesülök vele, hogy nem emlékszem milyen filtert is kért a forró vízhez. Visszabattyogok, vállára teszem a kezem és megkérdezem. Fahéjas almásat. Kis időbe telik, mire megint sorra kerülök, előttem két lány almabort kér szívószállal és az alacsonyabb engem néz. Előkapok egy ötszázast, nem hallom az árat ezért a pultos kezébe nyomom a pénzt, tökmindegy mennyit ad vissza. Megkérdi van-e harminc forintom, meg se nézve mondom, hogy nincs, közben elkezdem keresni, hova ült le az az előbbi lány, de két melák fazon miatt francot se látok. Az egyik épp elővesz egy szál cigit, kérek tőle, ad is mogorván, tüzet is. Mondom neki, tudja, hogy van ez. Aztán a teával együtt visszamegyek az asztalhoz. Eszter megköszöni, szívom a cigit. Ádámék visszajöttek, kérdőn vonogatom a szemöldököm. Megemeli a vodkás poharát (hozzá sem nyúltam még a sajátomhoz), én is így teszek, koccintunk, lehajtjuk. Ez hányadik kör lehet? Már nem is annyira elviselhetetlen, csak ne lenne ennyire tiszta. Még mindig azt nézem, merre lehet az a lány. Jó lenne vele szemezni. Eszter kérdi, milyen szakos vagyok. Azt felelem neki, hogy erőszakos. Nagyon gyenge poén, de ő nevet, pedig egész merevnek tűnt eddig; egy plusz pont ide. A teáját issza, közelebb hajol, azt mondja, ismeri az énekes lányt, aki éppen észreveszi őt és odainteget neki. Szerencsére nem mondtam ki, amit gondolok, hogy az előzenekar sokkal jobb volt, ezek annyira profik, hogy az embernek forog a gyomra. Tök olyanok, mint a vodka. Ki is iszom, a maradék két centet és rá egy korty sört. Megint észbe kapok, hogy mit csinálok. Zsolt elköszön mindenkitől, mert házibuliba hivatalos, kezet rázunk, megnézem az órámat, negyed tizenegy. Fiatal az este. Vajon hol lehet az a lány? És mit csinál most Andi? Biztos azt a depis lakótársát pátyolgatja, aki a múltkor megkarcolta magát borotvapengével, mert még ahhoz is szerencsétlen, hogy rendes sebet ejtsen magán. Eszter cigarettát tölt az asztalon, cherry-vanília dohány. Asszem kérek tőle egy szálat később. Vagy két éve nem szívtam ilyesmit. A nevetésre kapom fel a fejemet és próbálok bekapcsolódni a beszélgetésbe. Egyet kell értenem Danival, aki miközben a bandát nézi, felsóhajt, hogy nem szereti az olyan zenét, aminél még egy szarás is jobban esik. Eszter mélyeket hallgat, s inkább iszik. Tök röhej. Nem tudom, mit csináljak a kezemmel. Minden tartás kényelmetlen és nevetséges, mint egy szoboré, esküszöm. Egy filmről folyik a vita, amiben De Niro játszik. Összerakom a képet, ez a Taxisofőr. Megemlítem Harvey Keitelt, a filmbéli playboyt és nevetünk, mindenkinek sztorija van egy kedvenc jelenetéről. Eszembe jut a film vége, De Niro véres ujja és a három halk „lövés”. A francba is, iszom még sört. Elkérem Esztitől azt a szálat, amit épp megtöltött és véletlenül Andinak szólítom. Tiszta vörös lehet a fejem és elnézést kérek, zavartan nevetünk. Száraz a dohány, kaparja a torkom. A többiek kitöltik a maradék bort, mondván, igyuk meg. Ádám még egyszer boldog névnapot kíván, és hosszan néz Dani barátnőjének szemébe. Végigmérek egy hozzám képest magas, hátulról igen csinos lányt, elfojtok egy böfögést, ami már igencsak kikívánkozott. Megint Ádámot nézem, aki kiveszi az utolsó szál cigijét, és összegyűri a fehér Marlborós dobozt. Megkérdem összedobjunk-e felesbe egy fullpackra. Benne van, és azt kérdi, elmegyek-e érte. Megkockáztatom. Kiiszom a maradék sört. A pult felé menet belebotlok Noémibe, aki tök csinos ebben a ruhában, eddig észre sem vettem, s ahogy látom, mostanság adott is le pár kilót. Bájosan mosolyog, majdnem meghívom, de eszembe jut Eszti, Andi, meg az a lány, akivel összenéztünk nemrég. Azért odahívom az asztalunkhoz, közben sorra kerülök, kérek egy doboz kék multit, meg egy pohár sört és megkérdem, mit iszik, meghívom. Azt mondja, amit én. Mikor megkérdi a pultos, lesz-e még valami, még egy pohár sört kérek. Sóhajt és hozza. Egészségetekre. Pont kikaptam ezt a rohadt műszakváltást. Mindenesetre hagyok borravalót. Tök jó érzés vastagnak lenni. Együtt megyünk vissza az asztalhoz. Ádám átül Zsolt helyére, így Noémi mellém ül, bemutatom őt a többieknek. Nem egyenként, mert nem tudom a lányok nevét. Srácok, ő itt Noémi. Kiderül, hogy Danival ismerik egymást. Rögtön beszélgetni is kezdenek. Az egyik asztalról elveszek egy üres dobozt, amiben mentolos Golden Gate volt és szétosztom a cigit Ádámmal. Megkínálom Esztit, hogy visszaadjam az előző szálat, közben azt hazudom neki, hogy elég jól énekel a barátnője. Na, jó, mondjuk tényleg jó, annak, aki szereti az ilyen zenét. Elkezd róla mesélni. Magam is elhiszem, hogy érdekel a sztori, amit levág róla. Ádám és Dani elmennek wc-re, nekem még nem kell. Rágyújtok Ádám gyújtójával és iszom a sört. Több vodka asszem nem lesz. Itt ülök négy lánnyal, akik mind szerethetők valami miatt. Noémi valamelyik óráról kérdez, én pedig legyintek, mert nincs kedvem visszakérdezni, hogy mit is akar tulajdonképpen. A wc-ből jön éppen az a lány, aki az imént olyan nagyon nézett. Most is néz, viszonzom a pillantását, elkapja a tekintetét. Megemlítem Eszternek, hogy gitározok. Még közelebb hajol, és azt kérdi, komolyan mondom-e? Nem, csak viccelek, persze, hogy komolyan mondom. Mi értelme az ilyen kérdéseknek? Kár, hogy egyáltalán nem illünk össze. Pedig az illata nagyon jó. Megitta a teáját, megkérdem kér-e még valamit. Azt mondja, nem. Mondom neki, nem udvariasságból kérdezem, tényleg szívesen meghívnám valamire. Beadja a derekát és azt mondja, akkor igyunk vodkát. Elragadó a mosolya, most veszem észre a karikát az orrában, nem akadály. Igyunk hát. Megint a pulthoz lépek, a cigit még mindig szívom. A pultos mosolyog az orra alatt. Ha csak egy szimpla lány lenne, megkérdezném, mi olyan vicces, persze nagy-nagy komolysággal, mert én már csak egy ilyen véresen komoly pali vagyok. Két vodkát. Kitölti, adok két kétszázast és visszaviszem az asztalunkhoz. A banda pakol, bekapcsol a diszkó fény és egy DJ játszik pörgős zenéket. Koccintunk és lehajtjuk. Daniék már visszajöttek, de veszik is a kabátjukat, mert mint mondják, háborog a gyomruk ettől a zenétől. Átmennek egy másik helyre, de én nem akarok velük tartani. Megkérdem Esztert, mi legyen. Maradhatunk. Akkor maradunk. Noémi is velük megy. Kézfogások, puszi-puszi, örültünk a találkozásnak. Ketten maradunk. Az órámat nézem, tizenegy van. Egy underground bandára terelődik a szó, amit mind a ketten bírunk és egy jövő heti koncertjükre megbeszéljük, hogy elmegyünk. Csak abban nem vagyok biztos, hogy együtt-e. Legfeljebb összefutunk. Maradunk, iszogatunk, beszélgetünk. Hazakísérem a koliba, busszal. Nézem őt, tetszik. Most már biztos, hogy összejövök Andival. Nincs pofám megkérdeni, aludhatok-e nála, ezért megjegyzem neki, hogy elment az utolsó busz, több mint valószínű. Megkérdi, adjon-e kölcsön taxira. Csak pislogok. Én másra gondoltam. Mély hallgatás. Azt hiszem még nem ivott annyit, hogy felhívjon magához. És ez valahol eléggé szomorú, ugyanakkor végül is érthető, vagy a fene tudja. Szabadkozik egy sort, hogy nem akar kapcsolatot. Ki mondta, hogy én akarok? Lesüti a szemét, szexet sem akar. De nem miattam, hazudja, több mint valószínű. Elhagy az erőm, mondom neki, hazamegyek taxival. Még jó, hogy vastag vagyok. Valamit még mond, intek neki, mintegy nonverbálisan közölve, hogy kíméljen meg. Elmegyek. Kóborlok az utcán, egy taxiállomáson kétezret kínálok a sofőrnek, aki hazavisz. A hátsó ülésen hátrahajtom a fejem. Dehogy megyek el a koncertre, tulajdonképpen nem is szeretem annyira azt a bandát. Lehet, hogy még nem beszélek Andival, még várok. Lehet, hogy pénzt kellett volna neki ajánlanom? A taxisofőrnek furcsa haja van. Punk. Vagy ezt csak gondolom?

Hajdú Róbert

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.