Esik, újfent esik az eső. Medárd röhöghet a markába, amiért valóra váltotta a negyvennapos csapadékot. Az elmúlt hetekben mégis az foglalta le töprengésemet, hogy megdöbbentő mennyiséget zeng az ég. Erre végül fel…

Három pár cipő az asztal lába mellett: tán fondorlatosnak kellene lenni! Egyik véres, másik sáros, a harmadik mágikus, betoppant cselszövőké, igen arányos saruk, melyek a gazdáról árulkodnak. Kik viselték, megviseltek, elviselték: az Isten nem ismer kegyelmet. Kengyelek és…

Vastag damillal fojtott lépcsőkön: - igazán nehézkes így lejutnom - az aluljáróba megy félve ön, kötetet lapoz, a metró csönget, - Író Akadémiára úton, az ajtó odacsukja csülkömet, Karinthy-val szenvedünk „Ördöggörcsöket”.   Pár sarok csupán, ám a…

Sosem volt képek, Sosem volt álmok, Sosem volt vágyak: Csak vízió, egy hamis, hazug hang. Egy kép. Szép. Van rajta egy kék paca, nyílván a tenger, vagy az óceán, vagy csak az Ikva. Mögötte zöld foltok, majd ismét egy nagy kékség. Mint mikor Tóbiás mondja Bözskének: „ Adj…

Áramló színek mindenütt, Érezni már nem érzek semmit. Látomások kergetnek, A valóság ábrándokká fajul. Látom az eget, de fel nem foghatom. Muskátlik nőnek a cserépben. Pirosan mosolyog mindegyik. De alul már rágják őket a férgek. Lassan kezdik el. Egyiket a másik után. A…

Az elmondottak alapján kettő óra tizenhét perc volt és minden olyan volt, mint ősszel, csak most a szél a barnult levelek helyett kis havat kergetett le valahonnan. Egyébként minden olyan volt, mint szokott, nyáron, esetleg tavasszal.…