- Hogy miért nem szeretek busszal járni? - A tervek szerint kocsival vittek volna Szegedre, de a fuvar elmaradt, így gyalog kellett kicaplatnom a megállóba, a 6-os buszhoz. A sikeres felszállás után találtam egy helyet a busz végében, az 5-ös széksoron. Természetesen csak a középső volt szabad, így a négy ember közt én voltam a beépített ember, vagyis a tégla.
Először az a merész ötletem támadt, hogy kabátban ülöm végig az utat, de ezt a döntést attól tartok, elkapkodtam. Durván 25 fok lehetett… Végül is felálltam egy egyenes útszakasznál, amikor kevésbé rángatott a busz, és nagyobb eséllyel maradtam talpon, majd elkezdtem vetkőzni.
Itt kell megjegyeznem, hogy egyedül mentem ki a buszhoz gyalog, háti- és utazótáskával, és semmi fizikai sérülést nem szenvedtem, ellenben a kabát levételekor annyira szűkös volt a hely, hogy mikor kibújtam belőle, meghúztam a hátam.
Az út elejétől fogva olyan volt, mintha egy viharba keveredett gépen ültem volna: minden kanyarnál kapaszkodnom kellett ez előttem lévő székekbe, hogy ne boruljak bele valamelyik mellettem ülő ölébe. Eközben, csak hogy ne legyen ennyire egyszerű a helyzet, akadtak  más problémák is. Nem elég, hogy nem volt zenelejátszó eszköz nálam, még a bélgáz is  elkezdett gyötörni, illetve idejét láttam annak is, hogy megszabaduljak pár deci  folyadéktól. A tőlem balra trécselő két lány valamikor az út felénél leszállt, így be tudtam  csusszanni a helyükre, hogy az ablak mellett már stabilabb, egyben kényelmesebb helyet  tudhassak magaménak.
De a történetnek még nincs vége.
Egy testileg nagydarab, szellemileg csekélyebb értelműnek látszó úr lehuppant az enyémmel szomszédos székre, ám ezzel a lendülettel az én helyem negyedét is elfoglalta. Igyekeztem ezt tudomásul venni, de zavarni kezdett, hogy most meg szigetelő anyagként használnak, ugyanis az ablaktól húsz centire végig a buszon legalább 15 fokos hőmérsékletkülönbség volt. Eljutottam abba a zugba, ahogy a bal vállam fázott, illetve menekülni próbált a lecsapódott pára elől, jobbról pedig izzadtam, részben a melegtől, részben a dühtől, ugyanis az említett fickó, ahogy hadonászva mesélt a barátnőjének, többszörösen megbökött. Ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy felállok, és a hónaljamat rányomom a fejére.
Végül nem tettem meg… talán mert 30 kiló különbség volt köztünk.
5 perc után vettem észre, hogy neki is melege van. Hogy miből? Büdös volt…
Sikerült elérnem azt az állapotot, amikor az eddigi két kibocsájtási szükséglet mellé becsúszott egy harmadik, hányinger néven, mindezt félálomban.
Szerencsére az akkor középen ülő leányzó hamar kipattant a 3. helyről, és az addig hozzám simuló srác arrébbment.
Az út hátralévő részét – mondhatni – zavartalanul tettem meg. A Mars téren átmentem az út túloldalára, és röpke 10 perc várakozás után felszálltam egy buszra, amin legfeljebb háromszor utaztam eddig (21y). A megállóhelyek egy része azért ismerős volt, és jó helyen is szálltam le. A dolgot ott rontottam el, hogy elfeledkeztem arról, hogy ez a busz a Csillag tér nem felénk vezető útján áll meg, én meg minden körültekintés nélkül elindultam valamerre. Ott kezdett gyanússá válni a szituáció, mikor egy híd bukkant fel előttem. „Ezt még nem láttam” – gondoltam magamban, és visszafordultam. A korábban említett testi problémákkal és terhekkel sikerült mindössze egy negyedórás kerülővel eljutnom az albérletbe.
Hogy miért nem szeretek busszal járni?
Aépniksdbgpoadsjh!!

Narin

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.