Hogyan látta a XX. század embere és hogyan a XXI. század Sherlock Holmest?

Sherlock Holmes az egyik legjelentősebb személye az angol detektív történeteknek. Nemcsak a regények váltak méltán híressé, de a filmes alkotók képzeletét is rendszeresen foglalkoztatták és foglalkoztatják ma is, ahogyan ezt az új Sherlock Holmes film is mutatja. Sir Arthur Conan Doyle mesterdetektívjének alakja is változásokon ment át a filmtörténet során. Bár mint tudjuk, a történet a XIX. század végi Angliában játszódik többnyire, (Ez alól kivételt képeznek pl.: Sherlock Holmes kalandjai – A végső probléma, Sherlock Holmes New Yorkban.) a kort a rendezők különböző misztikummal és valósággal mutatják be. Vannak rendezők, akik megpróbálnak ragaszkodni az eredeti, a regényekben is szereplő környezethez és megjelenítéshez, viszont vannak sokan, akik inkább saját szabad képzeletük világát próbálják megvalósítani. Talán ezek az alkotók hajlanak inkább a misztikum ábrázolása felé. Ahhoz, hogy megértsük Sherlock Holmes alakjának és bemutatásának változását, át kell tekinteni, ha nem is minden, de nagy vonalakban korszakonként vagy rendezőkként Sherlock Holmes megfilmesített történeteit.

A Sherlock Holmes történetek alapját képezi maga a detektív Sherlock Holmes, többnyire középkorú, agglegény, akinek nem túl jó véleménye van a másik nemről. (Természetesen ez alól is kivételt képez egy nő: Irene Adler) Holmes a Baker Street 221/b-ben lakik legjobb barátjával és segítőjével, John Watsonnal. Dr. Watson általában idősebb személyként van ábrázolva, aki által belátást nyerhetünk Holmes gondolataiba. Állandó szereplője még a történeteknek a házvezetőnő Mrs. Hudson és a rendőrfelügyelő Lestrad. Természetesen a másik oldal is képviseltetve van, nem állandó, de szinte minden történetcsoportban előforduló fő ellenfél, Moriarty professzor. A szereplők alakítása lényegében a színészek és a rendezők a kor által határolt elképzelésein múlik. Holmes megtestesítőit befolyásolta a korszellem is. Ezen főként az érthető, hogy a 1930-40 években Sherlock személye még főként egy rendőrre hasonlított, majd a detektív felé közelített, majd a misztikum is erőteljesen kezdte befolyását éreztetni, majd a misztikum a kort ölelte inkább át. Holmes személye manapság már inkább hasonlít egy modern kori nyomozóhoz, mint egy XIX. századi detektívhez. Ezt a jelenséget talán a nézők igényeinek változásához is lehet kötni. Ma már nem a szolid, ugyanakkor rendkívül eszes agglegény mesterdetektívre kíváncsiak a nézők, hiányozna nekik az akció, a főhősnek erősnek és harcedzettnek kell lennie, ugyanakkor eszesnek is. Rögtön kell tudnia, mi is történik igazából, ki áll a cselekmények mögött. A mai néző már nem a cselekmények hogyanjára kíváncsi, hanem a cselekmények okozta gondok megoldására. Változást jelentett a Holmes történetekben ez a nézői szerep változása, mert már nem a rejtély a fontos, hogyan követték el és erre hogyan jön rá Holmes, hanem az események. Bár a Sherlock Holmes történetek alapvetően nehezen megfilmesíthetőek pontosan az cselekmények hiánya miatt, ezért a regényeket nem lehet teljesen adaptálni, mert a nézők számára akkor a film csak párbeszédekből és helyszíni képekből állna csak. Főként a XXI. század fiataljai, akik már nem tudnának meglenni eseménydús film nélkül, nem válna érdekessé maga a film és a karakter sem. Így Sherlock Holmes elveszítené a mozi nézőközönségének zömét, akik mint tudjuk manapság már többnyire fiatalok. Valószínű mindezen okok miatt tűnik olyannyira elütőnek a Guy Ritchie által rendezett új Sherlock Holmes főszereplője a többi film főhősétől, miközben ugyanazon alapokra épít mindkettő.

Már a néma filmes korszakban megpróbálták filmre vinni Sherlock Holmes történetét, de a dialógusok fontossága miatt ezek a próbálkozások nem voltak túl sikeresek. Ilyen volt például a Buster Keatonnal forgatott Sherlock Jr. ( Ifjabb Sherlock) 1924-ben. Ez a film kissé erősen burleszk szerű hatást hordoz, bár megpróbálja érzékeltetni Holmes ravasz észjárását, de itt még nem figyelhetőek meg a tipikus sherlocki jegyek.

Sherlock személye a ’30-as években jól megfigyelhető a fekete- fehér Félelem a sötétben című filmben. Ebben a filmben Holmes leginkább egy rendőrre hasonlít, de megtalálhatóak a tipikus Holmes jegyek: pipa, tipikus sapka, már a film elején villogtatja tudását. Itt is megfigyelhető a rendőrfőnök és Holmes ellentéte. Dr.Watson alakja ebben a filmben kissé komikus. Leginkább egy idősödő öregúrra hasonlít, nem tükröződik a megszokott magabiztosság. A film ideje is inkább hasonlít az 1920-as évekre, nem találhatóak meg benne a tipikus XIX. századi légkörre jellemző jegyek.

1939-től változás figyelhető meg a Sherlock történetekben. Ekkor készítették az első szériát, mely tizennégy részből állt és utolsó részt 1946-ban készítették el. A főszerepet Basil Rathbone alakította, Dr. Watsont pedig Nigel Bruce alakította. Rathbone megalapozta a későbbi kissé Don Quijote típusú Sherlock Holmes alakját. Watson, pedig ahogy később is minden filmben, bajuszos és idősebb, mint Holmes, bár itt alacsonyabb is, ami jó pár filmben szintén előfordul. Összességében tehát ezeket a filmeket tekinthetjük alapfilmként, jóformán ikonizálták a két szereplőt.¹

Conan Doyle Sherlock Holmes történetei közül az egyik legtöbbet filmre vitt A sátán kutyája címet viseli. Általában a filmek megegyeznek, a főbb motívumokban, hiszen mindegyik Conan Doyle adaptáció, de el is térnek bizonyos esetekben. Az általam megtekintett A sátán kutyája filmeknél is észrevehető volt ez. Főként a kutya alakja volt mindig másként megoldva. Bár az első 1939-es sátán kutyáját nem láttam, de a Hammer Filmstúdió által forgatott 1959-es változatot igen. Mint tudjuk a Hammer film készített kezdetben olcsó horrorfilmeket, melyekben nem jelent meg a szörny vagy egy állattal volt szimbolizálva. A filmet Terence Fisher rendezte, a kutya megjelenése és szerepe hasonlít ugyan, de az alaptörténeten jelentős változásokat találhatunk. A történet szerint egy átok sújtja a Baskervilles családot, egy ősük önző tette miatt kísérti őket a lápvidéken élő szörnyű kutya. Sherlock Holmest a család ügyvédje keresi fel egy újabb haláleset után, hogy nyomozza ki a rejtélyt. Ebben a történetben Holmes és Watson együtt keresik a rejtély kulcsát. A film elejéről pedig a néző az átok eredetét is megtudhatja, mert ebben a változatban a film nem a 1880-as években kezdődik, hanem bemutatja az 1700-as évekbeli történéseket. Ezt egyetlen más filmben sem mutatják be ilyen részletesen, általában csak felolvassák vagy elmesélik a történetet. A filmben érdekesség még, hogy a női szereplő a rossz oldalon áll és egyáltalán nem lesz segítségére a detektíveknek. Ugyanakkor a női szereplő nem húgként szerepel, hanem lánya a gonosztevőnek, persze elméletben, valójában a felesége. Ez a tény megegyezik a többi filmben is. A kutya megoldása pedig tükrözi valamelyest a Hammer Film horrorjainak alapját. Alapvetően több gyilkossági kísérlet történik ebben a változatban pl.: pók, sőt ebben a filmben még Watsont is meg akarják ölni a lápon. Ehhez képest az 1988-as Jeremy Brett és Edward Hardwicke főszereplésével készült A sátán kutyája jobban ragaszkodik az alaptörténethez, és ezt követi a 2000-es változat, amiben Matt Frewer játszotta Holmest és Kenneth Welsh pedig Watsont. Mindkét történetben erőteljesebb a misztikum ábrázolása és megjelenik a köd is. A köd az 1988-as változatban fontosabb szerepet játszik. A kutya ebben a filmben foszforral van bekenve, amitől kissé illuzórikus hatása lesz a ködben. A nő mindkét filmben a húgaként van jelen a bűnösnek, ugyanúgy jelen van a vonzódás az új Baskervilles-i úr és a szomszéd nő között. Bár az 1988-as verzióban magára hagyja Holmes Watsont és a végén derül ki, hogy mindvégig ott volt, a 2000-es ben csak a végső összecsapáskor tűnik el Holmes és bukkan fel álruhában megmentve az örököst. Az örökös személye viszont mindegyik változatban igen eltérő. Az 1959-es változatban német tájegységről kerül elő és igen kulturált, a 1988-asban kicsit nagyvárosi, de az a tipikus XIX. századi nemes, a 2000-es változatban pedig leginkább egy western hősre emlékeztet. A 2000-esváltozatban a kutya egy megvakított véreb, különösebben nincs túl miszticizálva.

Két filmre szeretnék kitérni még a további filmek összehasonlítása előtt. Van két film, amely kilóg és nem illeszthető bele a Sherlock Holmes történetek folyamába egyöntetűen. Ilyen a Sherlock Holmes New Yorkban, és a Sherlock és én. Az előbbi egy paródia, melyben a fő lángész nem Holmes, hanem Watson. Az előbbi bár nem paródia a helyszínt megváltoztatja és a főszerepet Roger Moore alakítja, akit hát inkább Angyalként tudunk elképzelni, mint Sherlockként. Ebben a filmben is megjelenik számtalan sherlocki jegy: pipa, öltözet, hegedű és megjelenik benne Irene Adler és Moriarty is. a rendező megpróbált minden olyan jegyet ide sűríteni és az alaptörténetben megjelenő alakokat belezsúfolni, amellyel klasszikus Sherlock Holmes filmet készíthet. A környezet nem hat 1901-es éveknek, itt is inkább olyan ’20-évek hangulatát kelti. Holmes itt kissé beszédes, érezteti állandóan felsőbbrendűségét. Watson ebben a filmben is naiv. Ebben a filmben fellelhető pár elem, ami a legújabb filmben is megjelenik, ilyen: Irene Adler és Holmes kapcsolata, Holmes kicsit egoista, világvége fenyeget, Moriarty van a dolgok mögött. Talán ez a film túlozza el leginkább Irene és Sherlock kapcsolatát, sejteti, hogy Irene fiának feltehetően Holmes az apja.

A Sherlock és én című filmben érdekes fordulatot láthatunk, amit már előbb is említettem. Sherlock itt csak egy eszköze és álcája Watsonnak. Bár a film végére Holmes is kamatoztatja tudását és megpróbálja kideríteni az esetet több-kevesebb sikerrel.

A Sherlock Holmes filmek készítésében a ’70-es évekbe újabb változás állt be. A ’70-es években sokkal több filmet forgattak, a 1980-as években pedig Nagy-Britanniában több szériát is forgattak. Az egyik legismertebb és a Holmes rajongók szerint is legjobb „sorozat” lett az 1984-ben elkezdett Sherlock Holmes kalandjai, melyben Jeremy Brett játszotta a főszerepet. Jeremy Brett alakítása közelítette meg talán a legjobban a Conan Doyle által leírt Sherlock Holmest. A filmek hiteles XIX. századi környezetben játszódnak, megtalálhatóak a sherlocki jegyek és egy új elemmel bővült itt a lista, ami jelen van az új filmben is a droghasználat. Holmes elméjét az újabb és újabb esetek tartják éberen, de hosszabb szünet közben droghoz nyúl. Watsont itt még John Hawkesworth alakítja, akit később felváltott Edward Hardwicke, kissé akadékoskodó, de méltó társa Holmesnak. (Bár itt jegyezném meg, hogy Watson ezen figurája falánk, az étkezés többször is megjelenik az egyes részekben.) Ez a sorozat végigviszi szinte az összes történetet. A kezdő rész a Botrány Csehországban, ami Irene Adlert mutatja be. Ezek mellett megfigyelhető Sherlock Holmes jó álcázási képessége, amit szintén láthatunk az új Sherlock Holmes filmben. Az utolsó részben A végső probléma-ban megjelenik Moriarty professzor is. Érdekességet jelenthet, hogy ebben a részben Holmes érzi a saját halálának eljövetelét, de nem osztja meg legjobb barátjával, Watsonnal sem. Eredetileg Conan Doyle ezzel a résszel akarta lezárni, de később a történet idejében is hagyva 3 évet újra visszahozza Sherlock Holmest. Bár sok rendező ezt a 3 évet használja ki a történetben, hogy beleillessze saját epizódjait. A Sherlock Holmes kalandjai folytatásaként készítették el a Sherlock Holmes visszatér, majd 1991-ben Sherlock Holmes naplójából és végül egy 6 filmet tartalmazó összeállítást készítettek 1994-ben Sherlock Holmes emlékiratai címmel. Ezen filmek főszereplője ugyancsak Jeremy Brett volt, majd készítettek eközben több külön álló filmet is. Ilyen a már említett A sátán kutyája vagy Az utolsó vámpír is.

1996 után két új sorozatot kezdtek el az egyiket a BBC megbízásából, a másik produkció a Hallmark szervezésében készült. Az első változatban a főszerepeket Rupert Everett és Ian Hart játsza, a másik változatban Matt Frewer és Kenneth Welsh. A Rupert Everett alakította Sherlock Holmes és a selyemharisnya esete Holmesja szintén felvonultatja a sherlocki jegyeket, de itt a depresszió és a drog nagyobb hangsúlyt kap. Szarkasztikus humor hatja át, de ez a detektív már inkább hasonlít egy modern nyomozóra, mint egy századvégi detektívre. Watson itt nem olyan idős, sőt megjelenik a nősülő Watson személye, aki szintén szerepel az új filmben. A helyszín is már inkább kezd egy elképzelt viktoriánus Angliára hasonlítani, a misztikum elérése céljából pedig erős ködöt alkalmazott a rendező Simon Cellan Jones. (Itt megjegyezném, hogy az erős köd ebben az esetben nagyon is túlzott, már nem ködként, hanem füstként hat.)

Térjünk vissza a misztikum ábrázolásához. Ahogy haladunk napjaink felé minél több misztikum költözik a Sherlock Holmes filmekbe. Alapvetően Sherlock személye nem hisz a természetfölöttiben, sem a paranormális jelenségekben. Viszont többször kerül szembe megmagyarázhatatlan eseményekkel, melyekre végül maga talál ésszerű magyarázatot. Ilyen filmek: A táncoló emberkék (1984), Az utolsó vámpír (1993), A kápolna vámpírja (2002), Sherlock Holmes (2009). A második és a harmadik film ilyen szempontból nagyon hasonlít egymáshoz, annyi különbséggel, hogy Az utolsó vámpír-ban egyáltalán nem szerepel ténylegesen vámpír, csak utalnak rá. A falu lakosai tételezik föl az ismeretlen nemes úrról egy legenda alapján, hogy vámpír. A misztikumot megpróbálja fokozni a sejtelmes tekintetekkel, sötét színekkel és megmagyarázhatatlan eseményekkel. Ebben a filmben még Sherlock is megrémül egy ügyes trükk hatására, de racionalitását megőrizve végül kideríti, hogy egyszerű véletlenek sorozata és egy tizenéves fiú képzelgései adják a magyarázatot a történésekre. A másik filmben valamivel racionálisabb oldalról közelíti meg Holmes a problémát. Itt nem hagyja magát megfélemlíteni, itt a misztikum némi iróniával vegyül. A rendőrséggel való összetűzés igen jelentős ebben a filmben.

A legújabb, Guy Ritchie rendezésében készült Sherlock Holmes-film talán a legmisztikusabb az összes film közül. A helyszín sem hasonlít az eddigi filmek által alkotott filmes térre, egy szürreális századvégi hangulatot hordoz. (Sötétek a képei, kissé Sweeney Todd hatású a londoni látkép.) Sherlock Holmes alakja ebben a filmben a legmodernebb, egyszerre detektív, kutató, és James Bond. Megtalálhatóak a sherlocki jegyek: pipa, hegedű, Baker Street 221b, drog, a melankólia. Sherlock ebben a filmben enyhén paranoiásnak hat, kezdetben olyan, mint egy „rossz drogos”. Az alaptörténethez képest Holmes itt nagyon is bőbeszédű és Dr. Watson visszafogott, szűkszavú és racionális. A rendező szinte minden fontosabb és a Sherlock Holmes történetekben előforduló jellemző elemet belerakott a filmbe és feldúsította akciójelenetekkel. Így már inkább egy szuperhőst kapunk, nem pedig egy detektívet. ami az akciójelenetek érdekessége lehet, hogy narrálja magát Holmes mielőtt harcba bocsátkozna. Irene Adler is megjelenik a filmben, de itt is felvéve a titkos szerelmi szálat, bár itt felhasználják Holmes sakkban tartására. A szálak végül itt is Moriarty professzorhoz vezetnek, aki mint mindig meglép a végső elszámolás elől, így hagyva lehetőséget a film folytatására. Lord Blackwood az aktuális gonosztevő, aki a sötét erőket akarja felhasználni és persze a technika újításait, céljai elérésére. Blackwood alakja hadonlít egy kicsit Drakula alakjára. Reflektál is más filmre, amikor Blackwood-ot akasztják, akkor azt mondja „A halál csupán a kezdet.” Ugyanez a mondat van jelen a Múmia című filmben is, csak ott Imhotep a főpap mondja. A hatalom megszerzése érdekében tette beépülések szintén hasonlatosak egy másik filmhez, amiben a fő gonosz beépített emberei segítségével szerzi meg a minisztériumot, ez az alak Voldemort a Harry Potter sorozatból, de ezt a jelenséget a Harry Potter és a Főnix Redjétől kezdve nyomon lehet követni.

A Sherlock Holmes történetek áttekintésével megpróbáltam áttekinteni Sherlock Holmes alakjának változásait. Összességében elmondható, hogy a rendezők mindig az adott korszellem és nézői igény szerint próbálták meg filmre vinni a történeteket.

Varga Gyöngyi

Felhasznált irodalom:

Baksi Sándor: Sherlock, a spíler, Filmvilág. 2010/február

Sherlock Holmes filmen, Filmvilág. 2010/február

Takács Ferenc: A detektív és a dandy, Filmvilág. 2010/ február

Felhasznált filmek:

Sherlock Jr. – 1924 (Buster Keaton)

Sherlock Holmes, Félelem a sötétben - ?1934?

A sátán kutyája- 1959, Terence Fisher (Peter Cusing)

Sherlock Holmes New Yorkban – 1976, Boris Sagal (Roger Moore)

Sherlock Holmes kalandjai – 1984-1994, Alan Grint, Paul Annett, John Bruce, David Carson (Jeremy Brett)

Sherlock Holmes visszatér – 1985-1994, Peter Hammond, Howard Baker (Jeremy Brett)

A sátán kutyája – 1988, Brian Mills (Jeremy Brett)

Sherlock és én – 1988, Thom Eberhardt (Michael Caine)

Sherlock Holmes naplójából – 1991-1994, John Madden, Michael A. Simpson, Patrick Lau, June Howson, Tim Sullivan (Jeremy Brett)

Az utolsó vámpír - 1993, Tim Sullivan (Jeremy Brett)

Sherlock Holmes emlékiratai – 1994, Peter Hammond, Sarah Hellings

Sherlock Holmes és a selyemharisnya esete – 1996, Simon Cellan Jones (Rupert Everett)

A sátán kutyája – 2000, Rodney Gibbons (Matt Frewer)

A kápolna vámpírja – 2002, Rodney Gibbons (Matt Frewer)

Sherlock Holmes - 2009, Guy Ritchie (Robert Downey Jr.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.