(a leközölt jelenet egy ötrészes jelenet-trilógiának a második darabja)

Zongorás felkészítés magára a jelenetre. Hátulról megvilágított színpadon három alak tusakodik egy negyedikkel, akinek kezében vannak a kötelek végei. Csörömpölés, a „foglyok” szabadok, a negyedik eldől, a „szabadok” meg is rugdossák. Lámpaoltás, kis szünet, majd minden szereplő elfoglalja a helyét. Fekvő testek, csuklójukon elszakadt kötelek. Ruhák szétdobálva. Háttérben egy sziluett ül az asztalnál, hangosan öklendezik, mellette két fekete zsák.

Möszke – De jót koveltem! [szétnéz] Káróm, de kiégtünk!

Talpra kecmereg, megigazítja a csokornyakkendőjét, leporolja az asztalterítőt, amibe bele van csavarva.

Möszke – Ellopta a nadrágomat, mielőtt a többiek halálba verték. Szerencséje, hogy már nem él, különben letekernék neki egy-két sallert. Cella?

Cella – [hátulról az asztal mellől] Mi van Möszke?

Möszke – Kiégtünk, nem?

Cella – Jaja. Nagy ital volt tegnap.

Möszke – Kivoltunk, mint a luk. Van egy preiszed?

Cella köhög, majd öklendezik, kishíján elhányja magát.

Cella – Hagyjá má Möszke a faszsággal. Preisz?! Elmegyek...

Szélsebesen pattan fel az asztaltól, rohan kifelé a színpadról.

Möszke – [üvöltve] Tedd ki!

Öklendezés hangjai úsznak be a színpadra. Czickány mocorog, ráhengeredik Csevegőre. Az feleszmél, odébbrúgja. A zongora elkezd játszani, először halkan majd egyre hangosabban.

Csevegő – Nem mész innen, te szatíra!

Czickány – Az a női változata. A férfinak szatírót kell mondani!

Möszke – Na mi van portársak?

Csevegő, Czickány – Te élsz? Valaki azt mondta, megmurdeltél.

Möszke – Á, világa. Mindig akadnak Valakik, akik azt terjesztik rólam, hogy megmurdeltam.

Czickány – Hol a Cybercsöves?

Csevegő – Engem az mostan nem érdekel. Én annak örülök, hogy ez a széép férfiság él. [szerelmesen néz Möszkére]

Möszke – [Czickánynak] Ki ez a gerle?

Czickány – He?

Csevegő – [Czickánynak] Hozzád beszél te gyökér! Olyan széépen beszél.

Möszke – Annyit kérdeztem, ki ez a gerle? Vágod?

Czickány – Jaja. Ismerem Csevegőt. Szokott horgászni.

Möszke – Gerle, aki horgászni jár, az simán jó.

Tableau vivant. Elhelyezkedés: Csevegő Möszke mellkasának nyomja a kezét, Möszke a zsebei helyén a terítőt tapogatja cigaretta után, Czickány befelé néz az asztal felé.

Möszke – Van preiszetek? [mindenkihez intézve a kérdést, közönséget beleértve]

Czickány – Nincs. Amúgy nem halál előtt szokták eltolni az utolsó preiszet?

Möszke – Halál? Ki halt meg?

Czickány – Te.

Csevegő [sikkantva] – De visszajött. [ölelve Möszke derekát]

Czickány megáll, számolgat kicsit, újra megáll, észreveszi, hogy tévedett, újraszámol. A zongora ismételten rázendít.

Möszke – Nem haltam meg, Valaki akarta csak eztet, így nem engedett be hozzátok.

Czickány – [értetlenül] Nem engedett be? Hozzánk? Te miről beszélsz? Engem az érdekel, hová lett a Cybercsöves.

Möszke – Szerintem tér-, időkontíniumot váltott.

Czickány – Káróm már, beszéj magyarú!

Möszke – Mit nem vágsz ezen?

Csevegő hol Möszkét nézi és öleli áhítattal, hol pedig a közönségre pislog, mint egy rajzfilmhős. Cella visszasompolyog az asztalhoz, leül, továbbra is öklendezik.

Czickány – Mi a...? [odafordul] Te meg ki a káróm vagy?

Cella – Möszke, ki a srác?

Möszke – Világa. Asszem vágom ki, de a nevét nem tudom.

Czickány – Möszi, nem akarom elhinni, mert nem hallom, amit nem mondasz. A nevemet.

Möszke – Mert nem ugrik be. Ide nem tud semmi beugrani. Kinn tudom, itt benn nem.

Czickány – Kinn? Benn? Dugásról van szó?!

A zongora bekapcsolódik, ellensúlyozva a poén „randaságát”. Czickány felfigyel a zenére.

Czickány – Ez honnan gyün?

Orrát felemelve szaglászik, mint egy rágcsáló. A zene erősödik.

Möszke – Kintről. [kimutat a közönségre]

Czickány közelebb araszol a zongorához, mereszti a szemét, de nem látja.

Csevegő – Megijesztesz. Eltűnt Cybercsöves, Valaki meghalt, Möszke él. Bár nem, nem él. [mér végig rajta azt jelezve, hogy nem tartja férfinak, lévén nem indult be rá]

Zongora rákontrázik, kezdi lejátszani a szereplőket. A hangszer folytatja immár veszedelmesebb hangnemben.

Czickány – Möszke, dobozban vagyunk vagy mi van?

Megindul a színpad széle felé, mintha üvegnek menne neki.

Möszke – Bizonyos értelemben igen. Hamarosan erre is választ kapunk.

Czickány, Csevegő – Hogy mi-cso-da?

Möszke – Cella, preiszet!

Cella – Nincs.

Czickány – Ne'. [ad egy szál cigarettát neki]

A zongora hangosabban zendít rá.

Czickány – Válaszolj!

Csevegő – De nekem is, ha már.

Möszke – Hess, madár.

Czickány – Kár. Omlásnak indult itt minden. Alig hallalak már titeket!

A zene erősödik, elnyomva a beszédet.

Czickány mérgesen tátog, Csevegő ijedten forgatja a fejét hol Möszkét nézi, hol Czickányt. Möszke a füle mögé teszi a cigarettát, vállat von, sarkon fordul és lemegy a színpadról. Czickánynak elkerekedik a szeme, hogy Möszke ki tudott menni a képből. Gesztikulál, majd megindul utána, nekimegy az üvegnek, nyekken a földön, elterül. Csevegő lehajtott fejjel a szeméhez emelgeti a kezét. Czickány szusszan egyet, majd felszakad belőle, a zene alábbhagy erre a pillanatra:

Czickány – Sza-h-ar!

A zongora elnyom mindenkit és mindent, elsötétül a színpad. Végjáték zongorán.

fI.a

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.