Fessünk. Kezdjük innen: Ott állt a függöny előtt. Szimplán. Induljunk ki abból, hogy legjobb esetben elég ennyit írni ahhoz, hogy az olvasó tudja, valaki az üvegajtóból, vagy az ablakból néz kifelé, vagy áll neki háttal. Valaki. De ez a Valaki éppen úgy lehet Valami is. A virág ott állt a függöny előtt. De az nem olyan érdekes, továbbá az is igaz, hogy amennyiben statisztikát vezetnénk az olvasók körében, túlnyomórészt a személy, nem pedig a tárgy javára dőlne a mérleg. Miért? Mert az ember (még ha tudat alatt is) cselekvést vár, ezt pedig egy fikusztól, vagy hibiszkusztól nem kaphatja meg, ha csak ez nem egy olyan világ, amelyben a fikusz, vagy egyéb, képes önállóan bármire is.

De maradjunk a Valakinél. Maradjunk annál, hogy üvegajtó előtt áll, baloldalra tűzött függönnyel a képben. Az alak körvonalaiban létezik még csupán, semmi gondolatisága nincs. Maradjunk még annyiban, hogy fullasztóan meleg délután van és vihar közeleg. A környezetről ennyi elég is. Dolgozzuk ki az alakot, részletesen.

Mivel most teremtettük: nincs sem elő-, sem utóélete. Vansága van, de nem vágyott lenni. Mi vágytunk arra, hogy létrehozzuk. Pasztellszéleit egy picit elkenjük, szürkítjük a mellkasig. Ez egy férfiforma lesz --- nincs elnyújtva a mell, csípője keskeny, hímtagja is van. Meztelen. Ne öltöztessük fel. Arcának kidolgozásához valamit tudnunk, vagy csupán gyanítanunk kell róla. Hogy mit gyanítsunk, abszolút ránk van bízva. Gyanítsuk róla: negyven év körüli, vállalkozó, őszülő, kopaszodó, házas, mostanság munkanélküli, kerekded fejű, vastagabb ajkú, széles orrú. Helyben vagyunk.

Most leheljünk a szobor orrlyukaiba életet, de vigyázzunk, óvatosan. Negyven év a semmiből igen nagy fájdalmakkal járhat. Úgy kell kimérnünk a levegőt, hogy mindent tudjon addigi nem létező életéről, jelenéről, de arról, hogy alkotás, arról semmit. Ha csak megsejtené, hogy nem több ő egy vázlatnál, az leírhatatlan lenne. Ügyeljünk fogunk között szűrni a levegőt számára, könnyen táplálni oxigénnel, valamint legyünk a tekintetben is óvatosak, hogy saját, vagy környezetünk személyeiből, semmi ne kerüljön bele az ő világába. Az ő világa egy ajtó, pár növény, egy függöny és egy kilátás a délutáni égre.

Ha ez is megvolt, cseréljük le grafitceruzánkat színesekre és munkálkodjunk. Úgy történjen minden, hogy az alany ne sejtse meg, hogy éppen színezik. Amennyiben ezt a feladatunkat is makulátlanul elvégeztük, már csupán annyi dogunk maradt, hogy úgymond „helyzetbe hozzuk”, vagyis történtessünk meg dolgokat, melyek mások jóvoltából történnének meg, ha nem éppen saját kezünk által. Konfliktust, vagy valamit.

Nem nevezhetjük el mi az alanyt, mert kicsi a valószínűsége annak, hogy ráhibázunk annak valódi nevére, amelyről csak ő tud, továbbá szintén kicsi a valószínűsége annak, hogy neve esetlegesen elhangzik a történet folyamán. Amennyiben sikerül a helyzetet úgy alakítanunk, hogy más megszólítsa, úgy nyert ügyünk van.

Fontos figyelmeztetés: Ne kezdjen senki könnyelműen a húrok pengetésibe! A teremtett alany sorsát addig húzzuk, ameddig jól esik, de mert nem vagyunk képesek a végtelenségig szerepeltetni őt, le kell zárnunk azt. Ha pedig lezárjuk, meg is semmisítjük, vagy örök bolyongásra ítéljük. Mindenki fontolja meg, hogy mint szerző képes-e élni ezzel a tudattal.

Robusztus, füstből font alakom tegye homlokára a kezét. Teste még nem színes, ez egy fekete-fehér film, még csak szépiára sem futja. Borostáiba markoljon napfény, egyenletesen lélegezzen, szinkópa ritmusban dobogjon szíve. Immáron életben van. Most kell nagyon vigyázni, koncentrálni, a zsinórokat megfelelően ráncigálni (Elég! Vegye már le a kezét a homlokáról, mert gyanús lesz!). Vakarja meg hátsófelét, hümmögjön, tónust a szem alá, fáradékonyság-kontúr. Szem lehuny. Mehet?

Hajdú Róbert

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.