Kedves --------,

            Először is azzal szeretném kezdeni, hogy bocsánat, hogy zavarlak és hogy olvasnod kell ezt a levelet, de hát én csak így tudlak téged elérni mióta te nem vagy közöttünk. Remélem azért tényleg nem haragszol rám, hogy abban a hatalmas presztízsedben képes vagyok téged ott fent a magasban is zavarni innen lentről. Meghát fontos dolgokról szeretnék veled beszélni, mert mióta elutaztál azóta tényleg nem történik semmi, vagyis hogy történik, de az nem érdekes most ebben a levélben, mert tudod, hogy milyen drága a lap és hogy épp ezért remélem nem gyűröd össze és piszkozatnak sem használod, így tele is írom épp ezért mind a két oldalát. Fogadd hát szeretettel ezt a kis levelet kérlek szépen a Jocó nevében is, ha még emlékszel rá egyáltalán.

            Szóval, hogy az van, hogy éppen itt semmi sincs már régóta, viszont nem telik az idő. Mintha csak tegnap mentél volna el Földvárra deszkát árulni. De tényleg, ahhoz képest nagyon is hiányzol a Julinak is meg a Jocónak is. Remélem azért néha gondolsz ránk, akik takarítottuk a sok szart utánad egész hetekig, bár csak tegnap mehettél el és mindent itt is hagytál forgácsolva nekünk, szanaszéjjel fűrészporos volt még a Jocó gatyája is. De nem is ezt akartam írni, hanem hogy mikor elmentél annyi időnk lett hirtelen, mint amit el se tudunk tölteni soha többé életünkben. Tudom neked mindegy, neked sohasem számított az idő, mert mindig precíz voltál és beosztottál mindent, még minket is. Mi viszont most itt vagyunk a fejünk búbjáig forgácsban és még azokat a fene rózsaszín izéket sem találjuk amivel te tanítottad a Katikát meg az Esztit forgácsolni. Nincsen időnk. Mármint hogy éppen annyi van, hogy nincsen, mert nem tellik rá. Na igen. Mikor önkényesen úgy döntöttél, hogy szólsz nekünk jó előre, hogy készülsz el innen és viszed a vackaidat is már akkor elkezdtem gondolkodni valamin, ami azóta nyomja a karikákat a szemem alatt.

            Szóval miután megtetted ezt a bámulatos hosszú utat és elfelejtettél utána írni és visszajönni, sokat beszélgettünk a Julival rólad. Őneki tényleg rettenetesen hiányzol, meg a Jocónak is. Én mondom nekik folyamatosan, hogy nem is voltál olyan jó ember, de hát mit lehet csinálni két ilyen magábaszakadt öszvérrel. Nem tudok nekik olyat mondani hogy visszajössz mihozzánk. Én egy kicsit remélem is, hogy nem jössz, de ne vedd a lelkedre, csak hát mit kezdenél megint itt ahol még idő sincs? Meg semmi sem történik. Te már azóta úgyis nagyon boldog lehetsz, mert szokták volt mondani az átutazók, hogy Földváron nagyon sok jó deszka van és onnan hozatják át mihozzánk is. Mi meg csak reméljük, hogy ezek a te deszkáid, mert olyan precízek és pontosak, tényleg szép gyalulások. A Peti az meghalt képzeld. Már ez a deszkáról jutott eszembe, mert ha tényleg a tieid és azokat hordják az átutazók ide nekünk Földvárról akkor nagyon mérges leszel, ha ezt olvasod, azért ugyan véletlen se gyaluld le az ujjad vigyázzál ám arra! Szóval hogy a kicsi Petikének a koporsója is képzeld a te deszkáidból lett megcsinálva nagyon szépre, mert tényleg precíz munkák azok. Aztán tudom, hogy mennyire rühellted a Peti gyereket, miután megcsinálta azt a zabit neked. A Juli is üdvözöl.

            Szóval, csak könnyíteni szeretnék a lelkiismeretemen, hogy megmondom neked, hogy tudom, hogy valószínűleg nem jössz vissza, de a Julival én akkor sem és soha. Szóval én igazából nem szeretlek téged, de annyira azért nem vagyok ökör, vagy inkább tuskó hogy az ismerősöm kocsiján hajtsam a herét hazafelé nyáron. Szóval csak ezt akartam tisztázni, mert az a csacsi állandóan csak mondja nekem és kelti a bűntudatot, mert akármennyire is nem volt jó, mikor itt voltál, csak érzek én is valamicskét abból, ami akkor történt, mikor még nem vertél meg minket annyira. Tudod, én mindig becsületes öcséd voltam akármit is csináltál, de néha azért jól megszorítottam a balta nyelét mikor vágtam a tuskókat.

            A Juli az egyébként nagyon szép. Azt mondta utánad akar menni mert nagyon hiányzik neki az az érdes tenyered a gyalulás után. Alig bírtam visszatartani, meg rögtön elkezdett körbe-körbe rohangálni egy rózsaszín sálban. Nem is tudom honnan szerezhetett olyat, mert mióta elmentél ide nem jött senki ám, meg nem is engednék senkit, éjszakára is jól zárom a kaput, ahogy tanítottad nekem. Szóval, ha véletlen visszajönnél nagyon kopogtass ám, hogy kinyissam, meg ha már itt vagy akkor tényleg elvihetnéd a Julit, mert szomorú így itt és már majdnem felszáradtak az alattad hullatott könnyei is. Csak azért mégis, ha elviszek kérlek azért, hogy nekem ne szólj, mert az olyan rossz lenne, mint amikor te is önkényesen előre bejelentetted a távozásodat és akkor elvártad, hogy egy hétig előtte búcsúztassunk téged minden nap, vagy különben megversz. Szóval, ha nem muszáj, ne gyere vissza, nem is várlak.

            Tegnap voltam a Papnál is, tudod itt van a karácsony aztán ő fog beöltözni a Jézusnak, hogy azért a Jocó is örüljön valaminek. Tudod ő még nem elég nagy ahhoz. Még levelet is írt a Jézuskának, hogy mit hozzon. Én meg beleolvastam aztán kénytelen voltam majdnem agyonütni, mikor láttam, hogy azt kéri, hogy téged hozzon vissza Földvárról. Nem tudom, hogy miért hiányzol itt mindenkinek, én mindig mondom neki, hogy a magad módján elég szar alak voltál. Gondolom, ha már elolvastad idáig, innen már úgysem olvasod tovább, mert tajtékzol abban a hatalmas presztízsben amibe a Jóisten segített bele. Azért ígérd meg hogy lassan forogsz, meg dühöngsz, mert nem lesz jó vége ott, tudod olyan pozícióban az ember már nem csinálhat azt amit akar.

            Búcsúzok is tőled, még talán annyit kérnék, hogy ha egyszer tényleg visszajössz akkor betemethetnéd azt az űrt amit magad mögött hagytál a ház háta mögött. Tudod oda lett volna a pottyantós a gyalult deszkákból. Meg a kútból sem jön több idő.

            Csókollak édesegybátyám meg a Juli is forrón ölel és az ő nevében is csókollak téged, mert végtére is már megtehetem. Aztán még csak annyit mondanék, ha úgyse olvasod tovább, hogy sajnálom szegény földváriakat is. Mármint, hogy tényleg szép deszkákat csinálsz, de majd ők is rájönnek mindennek ára van. Csókollak.

                                                                                                                                 xxx     

 
cím: Kerepesi temető 260. 6/28. parcella.    

Túri Tamás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.