(Salman Rushdie – Luka and the Fire of Life rövid kritika)

Salman Rushdie újabb kötete látott tavaly novemberben napvilágot Luka and the Fire of Life (Luka és az Élet Tüze) címmel. Ez az alkotás gyermekeknek szóló mese, hasonlóan az előzőhöz, a Hárún és a Mesék Tengeréhez. Húsz évet váratott magára a „folytatás”, ezalatt felnőtt egy generáció, Zafar Rushdie, az író elsőszülött fia, kinek a Hárúnt ajánlotta. A Lukát második fiának, Milannak dedikálta. Azonban nem egyszerűen mese. Olyan írás, melynek lenyomata magán hordozza sorai írójának joviális bölcselő világnézetét, ismereteinek hosszú sorát és ügyes kezének apró faragásait a mese kemény kérgében. 

Sok minden változott húsz év alatt, azonban a ház Alifbában mit sem. A számottevő változás az az, hogy eggyel több teríték kerül az asztalra, Rasid szavai egy füllel többe találnak utat. A fiatal Luka itta apja történeteit, nem kételkedéssel fogadta őket, mint bátyja. Egy nap megváltozott minden. A „Legenda-medencét” olyan mélyen elnyomta a buzgóság, hogy elfelejtett felébredni, ami miatt először nem is aggódtak a házbeliek, később mégis aggodalmukat fejezték ki az iránt, hogy miért horpaszt még mindig a ház ura. Luka, a fiatalabb fiú is gondterheltté vált emiatt. Éppen megpitymallott, mikor mozgolódásra figyelt fel a házuk előtt. Kitekintett s megpillantotta apját odakinn. Háziállataival, Ebbel, a medvével és Medvével, az ebbel leszaladt az utcára, hogy végére járjon ennek a nyilvánvaló ellentmondásnak, máris a kalandok kellős közepén találta magát. 

Salman Rushdie talpaesetten kiismeri magát a posztmodern eszköztárában, nem téved el ebben a néhol porlepte raktárban, ahol minden összekapcsolódik, nehezen lehet kibogozni, hogy minek hol a vége s egészen pontosan hol kezdődik egy másik. Fia, Milan konzolozási szokásához igazította könyvét, hogy bizonyos helyszíneken le lehet menteni az állást. Ez annyiban mutatkozik meg, hogy egy 'Ding!'-et hall az olvasó Luka fülén keresztül. Néhány üdítő újdonsággal is előrukkol, esetünkben, a történetben egy óriási hurrikán tölcsérében utaznak a szereplők, egy mondat négy-öt soron keresztül ismétli önmagát, amíg ki nem röppennek az epicentrumból. 

Választékos szókinccsel megalkotott könyv a Luka and the Fire of Life, melynek mindegy, hogy milyen korosztályból kerül ki olvasója, mert mindenkit tud szórakoztatni. Valakit a mosolyra fakasztó szójátékaival, valakit az izgalmas utazást taglaló bekezdéseivel, valakit pedig azért, mert nemes egyszerűséggel jó olvasni, mert egyszerre szórakoztat és tanít.

Fekete I. Alfonz

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.