A szomszéd telkéről hallatszódik ide
mennyibe került tavaly a mindenség.

A test most haldokló búzában, méregzöld
fűnyájban, szesznek érlelt vadkörtefában
lényegül elevenné.

Izmos föld ő,
szántók bordái, kiálló gyökér lett fallosza,
minden elterülő száraz levél az ő hajzata.

És megindulnak giliszták alant
csiklandós sistergésben, leszüreteletlen hullik
a vén, kiaszott aszú, ez édes szemhéjak,
mézes hüvelyek összessége;
s mint akikhez siratókat kértek, úgy búcsúztatják
őket a népek: bókoló tyúkhúr és mohás kérgek.

A megtermett tök déli harangszónak
szentel feküszve, nagy sárga hasával
a lustaságot így dicsérve.

Az ősz, fiatal porcok koptatója, úgy tört rá e tájra,
mint azok az elvadult tyúkok a körtefára;
giliszták kellenének nekik, fenn redőnycsorda
úszik épp, szem el nem feledheti, száj nem ízlelheti
ezt az igét.

Hajdú Róbert

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.