Itt vannak. Figyelnek. Hatalmas fekete lényüktől már a frász kerülget. Vajon mit forgatnak parányi agyukban?

Mikor jöttem haza, akkor még nem voltak ennyien. Mi hozta őket erre? És egyáltalán honnan kerültek ide? Már sötétedett, amikor feketére festették az eget. Rengetegen jöttek. De  nekem még ki kell mennem a lakásból! Órára kell mennem, és ezek csak itt leskelődnek a fán. Több száz figyelő szempár. Mintha csak arra várnának, hogy én elessek, hogy aztán rám repüljenek, és kivájják a szemem. Pedig én sosem ártottam nekik. Igaz, ők se nekem. Még.

Talán túlzás, de utálom a varjakat.

Závogyán Renáta

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.