"Ne gondolj rá, mi lesz 30 év múlva, próbáld túlélni a mát!"

Egyik reggel frankón keltem. A reggel alatt értsd a délután négyet. Tűzoltó akartam lenni. Másnap meg már hentes, vagy horgász. Akkor asszem az üvegdíszeken is gondolkodtam. Mármint az ilyen 100 forintos boltos gagyikon. Hogy most csinálok egy béna delfint üvegből. És kirakom az asztalomra. Merthogy csillog. De mást úgy konkrétan nem csinál. Mégse hallottunk soha rinyálni üvegdelfineket, hogy nem találják az életcéljukat. Itt vannak az emberek. Egymást gyilkolják, disznót esznek. Moziba járnak. Tudnak ugróiskolázni. De mégcsak nem is csillognak. Mondjuk rinyálnak is rendesen. De ha minden napban találnának valami apró örömöt, akkor egészen más lenne. Pölö Baross tér, srác lelép a pirosnál. Majdnem elcsapják. De satufékkel megáll a kocsis. Kikiabál egy kurva anyádér jössz má ki elémet. Srác meg majdnem sír. Pedig életben maradt. Azért egy üvegdelfin, akárhogy is nézzük nem kezd el rinyálni, ha neki esel az asztalnak, ő meg eldől és nem törik össze. Valahogy a delfinkoma így első kukuccsra sokkal elégedettebbnek látszik. Van még mit tanulnunk.

Török Vince

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.