Gyere kicsit közelebb. - mondta a mosómedvének öltözött nagydarab férfi, Fred.
Nem. - mondta Freddy.
Freddy! - mondta Fred.
Hagyjál! - mondta Freddy.

Az egyetlen fizikai probléma kettőjük között a távolság volt: míg Fred az Alpokban kereste a fiát, addig Freddy brazil kakaóültetvények árnyékában próbálta elkerülni apját.
Freddy nem akart közelebb menni, pedig Fred már tegnapelőtt megvette neki a repülőgépjegyeket: Freddynek és az ő kedvenc barátjának, a rozmárnak öltözött Barzaomnak.
Barzaom adta át a jegyeket az ő kevésbé kedvenc barátjának, Freddynek. Freddy sosem öltözött be még semmilyen állatnak, a legtöbben le is nézték ezért. Barzaom megtűrte és szeretett vele kommunikálni, de eközben azért valahol igen mélyen, bányászás közben mégiscsak tökéletesen lenézte Freddyt.
Fred mielőtt megvette a repülőjegyeket, nem tudott különbséget tenni a zöldséges és a repülőtér között. A zöldséges, Aztron azonban barátságosan felajánlott neki egy gerezd fokhagymát. Tudhatta volna, hogy a mosómedvék ki nem állhatják a fokhagymát.
Aztron sem öltözött be még sosem állatnak. Számára ez óriási lelki problémákat jelentett,  nem úgy, mint Freddynek. Éjjelente gyakran arra a rémálomra riadt fel, hogy egy  mosómedve, egy orángután, egy pingvin, egy kakas, és egy esztergapad üldözi őt  végtelenül soknak tűnő kakaóültetvényen keresztül.
Aztron sosem értette, miért üldözi őt az álmaiban egy esztergapad.
Én tudom: Aztront azért üldözte álmaiban egy esztergapad, mert még kiskorában egyet  véletlenül ráejtettek az anyjára, aki azonnal szörnyethalt. De ő sosem tudta meg az  igazságot anyja haláláról.
A szomszédairól, akik felnevelték, teljesen elhitte, hogy ők az igazi családja. Egy teve az  apja, egy róka az anyja, meg az öcsikéje: egy aranyos kis görény.
Történetünk után tíz évvel a már koravén kis görény megkapja az irodalmi Nobel-díjat, pedig egy könyvet sem ír. Sosem derül ki, hogy összetévesztették egy Brazíliában élő rokonával, Dabiuval, aki nem mellesleg 10 évvel ezelőtt éppen ott jegyzetelt Freddy mellett, aki éppen rosszat álmodott.
Felébresztette hát.
Rosszat álmodtál, Freddy. - mondta Dabiu.
Tudom... Már megint az apám hívott. Ott van még az Alpokban. - mondta Freddy.
Még mindig? Mégis mit tud ott csinálni ennyi ideig? - kérdezte Dabiu.
Állítólag az élet ellenszerén dolgozik. - mondta Freddy.
Az más. Az gondolom ilyen bonyolult dolog lehet. Remélem összejön neki. - mondta Dabiu.
Azonban Frednek nem sikerült rájönnie az élet ellenszerére és negyvenkilenc évvel később egy kis faluban halt meg a hegységen. Mikor a falu lakói, az apró termetű dambalérok eltemették a törzsfőnöküket, és kijelölték a helyére a legidősebb, még életben lévő fiát, Freddy hazatért Brazíliából.
Meglátogatta apja sírját. Nem érzett semmit.
A kezeivel elkezdte kiásni a sírt, aztán befeküdt a fakoporsó mellé és megkérte a dambalérokat, hogy temessék be, de előbb vágják fejbe valamilyen nehéz tárggyal.
És a dambalérok leütötték Freddyt, majd betemették az apja mellé.
Aztron pedig ekkor adta el a nyolcvankétmilliomodik paprikát.
Dabiu pedig megszülte első fiúgyermekét, akit egy közepesen kedvenc barátja után Barzaomnak nevezett el.
Barzaom pedig az életének nyolcvannegyedik évében megtanult olvasni.
Fred mosómedve-jelmezét pedig a mosómedve-jelmezek etalonjának tartják számon a mai napig.
Fred boldogan nézne le a mennyből most az emberekre, de inkább kellemesen szétáradt a semmibe.
A semmibe.

Tarhonya

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.